Állandó kiállítások

RÓMA AQUINCUMBAN:

Helytartói Palota rekonstruált maradványai

A helytartói palota emlékeit bemutató, az épület egykori pompáját idéző kiállítótérben helyet kap több, a palotából származó, korábban nem látható, illetve frissen restaurált mozaik, együtt láthatók a falakat díszítő falfestmények, a szentélyberendezésekhez tartozó, sokszor monumentális szobrok, valamint az épület egykor fényűző berendezéséről tanúskodó szökőkút vagy kőből faragott díszedény rekonstrukciója. Az egykori épületbelső luxusát egészítik ki a vitrinekben található tárgyak, – a bronzból, üvegből vagy kerámiából készült import edények, az arany és ezüst ékszerek, – melyek a helytartó és környezetének mindennapjaihoz tartoztak.

Aquincumi orgona

A hangszer maradványai éppen annak az épületnek az alapozási munkálatai során kerültek elő, melynek falai között most együtt láthatók az orgona alkatrészei, a szerkezetéről készült rekonstrukció és a megszólaltatható másolat.

AQUINCUMI LÁTVÁNYRAKTÁR:

A Budapesti Történeti Múzeum raktárai őrzik az ország egyik legnagyobb régészeti gyűjteményét. Ezen belül az Aquincumi Múzeumban található a főváros történetének az őskortól a honfoglalás korig terjedő időszakából származó, milliós nagyságrendű régészeti emlékanyaga. A Látványraktár azt a célt kívánta elérni, hogy ebből a hatalmas rörténeti forrásanyagból, műtárgy állományból minél többet lehessen a látogatók elé tárni, minél többet lehessen bemutatni a múzeum, korábban a szakemberek és a látogatók számára egyaránt nehezen hozzáférhető, de nemzetközileg is számontartott kincseiből. Erre ad lehetőséget az Aquincumi Múzeum 2007-2008-ban átalakított új kiállítási épülete.

Aquincumi lelettár

A Látványraktár az őskortól a honfoglalásig terjedő időszak régészeti leleteit kronológiai és tematikus csoportosításával kíséri végig Budapest, illetve Aquincum történetét. Az egyszerű installációval beépített, bejárható raktártérben a látogató a megvilágított polcok között egy múzeumi raktár érdekes világába kerül.

Császár szobor

A bemutató – figyelembevéve a terem alapterületét – mintegy 1200 tárgy megtekintését teszi lehetővé. A tájékozódást a polcfeliratok, illetve a polcregiszterek segítik. A kiemelkedő tárgyak forgatott képét pedig digitális képernyőn közelebbről és több oldalról is tanulmányozhatják az érdeklődők.

A Látványraktár belső kialakítása ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy időről időre megújulhasson a bemutatott “raktári anyag”, és a BTM régészeti feltárásainak köszönhetően gyorsan gyarapodó régészeti leletek minél hamarabb a nagyközönség elé kerülhessenek.

Az Aquincumi Múzeum Kőtára

Diana fej

Az aquincumi lelõhelyû kõemlékeket magában foglaló kõtár Magyarország, sõt – Itália után – Európa egyik legnagyobb lapidáriuma. Méreteiben leginkább a Magyar Nemzeti Múzeuméval vethetõ össze (ahol szintén õriznek aquincumi lelõhelyû kõemlékeket, mintegy 250 darabot). Az aquincumi kõtár jelenleg több mint 1000 leltározott tételt tartalmaz.

Az anyag sírkövekbõl, votív és építési feliratokból, valamint épületfaragványokból és – kisebb részben – használati tárgyakból (pl.: õrlõkõ) áll. Mennyiségénél és összetételénél fogva elsõrangú forrásanyag nemcsak a helyi társadalom történetére, összetételére, vallására, hadtörténetére vonatkozólag, de a nemzetközi ókortudomány is mint fontos forrásanyagot tartja számon. A felirat nélküli emlékek is mint mûvészettörténeti, viselettörténeti, vagy építészet- és ipartörténeti forrásanyag széles körben ismertek. A leltározott anyagnak több mint a felét kitevõ feliratos emlékek javarészét a század elsõ felében Corpus Inscriptionum Latinarum (CIL) III. kötetében tették közzé, az ókortörténet olyan nagyságainak személyes közremûködésével, mint Th. Mommsen vagy A. von Domaszewszki. Magyar részrõl Kuzsinszky Bálint, Fröhlich Sándor, Torma Károly, Nagy Lajos, Alföldi András, Szilágyi János, Nagy Tibor, Alföldy Géza, Mócsy András publikálták a legtöbb és legfontosabb anyagokat.

Istennő fej

Az Année Épigraphique c. folyóirat pedig évente leközli az elõzõ évben publikált feliratos emlékeket, a század eleje óta, így elvben minden feliratos emlék bekerül a nemzetközi – és természetesen – a hazai szakirodalomba. De elmondható, hogy az anyagnak szinte az egésze rendszeresen része egyes corpusoknak, vagy tárgyalják a fontosabb szakkönyvek mint alapvetõ forrásanyagot.

Az aquincumi kõtár szobrászati emlékeinek nagy részét a síremlékek (sírkövek, sírépítmények, szarkofágok) reliefábrázolásai képezik. Ide sorolhatók az elhunytak mellképei, áldozati, halotti lakoma jelenetek, több emléken feltûnnek a kocsijelenetek is. A koszorúval díszített sírkövek egy helyi csoportot képeznek Aquincumban. A sírköveken a lupa Capitolina (a Romulust és Remust tápláló capitoliumi farkas) ábrázolása is elõfordul. A síremlékekhez mitológiai jelenetes táblákat is felhasználtak. (Priamos tábla). A szarkofágokat is gazdagon díszítették. (Attius, Genius, Eros alakok, alvilági kapu stb.) Az oltárköveken is feltûnnek faragványok (kígyós oltár). Az építészeti elemek változatos ornamentikája is megtalálható (maszkos oszlopfõk, párkánytöredékek stb.).

Filozófus fej

Az emlékeken a különbözõ színû festés nyomai több ízben megmaradtak. (Bitus sírköve) Az aquincumi gyûjtemény kerek szobrászati emlékei a sírszobrok, istenszobrok (Nemesis-Fortuna), valamint császár és helytartó szobrok, portrék, stb.
Ezek a mûvészi alkotások rangos helyet foglalnak el a birodalmi, közelebbrõl a pannoniai kõfaragómûvesség termékei között. A helyi mészkõbõl készült szobrászati emlékek mellett (Marcus Aurelius portré) import márványemlékeket is tartalmaz a gyûjtemény (helytartó torzója). A kõtár szobrászati emlékei a császárkor 2-3-4. századára keltezhetõk.

Aquincumi Múzeum

Története:

1778 – Egy óbudai szőlősgazda veremásás közben római padlófűtés (hypocaustum) maradványokra lelt, szerepüket és eredetüket Schönvisner István egyetemi könyvtáros ismerte fel, s azonosította Aquincum városával.

Schönvisner István

1796 – A belvárosi piarista rendház udvarán előkerülnek Contra Aquincum erődjének első romjai. 1815 – Göttersdorfer Jakab a Rákos-patak torkolatánál fekvő földje szántása közben római falakra (Transaquincum romjaira) talál.

1820 – Az uralkodó atyja megszemléli az óbudai római romokat, majd kinyilvánítja: “Íme itt a magyar Pompeji és Herculaneum!”

1820-as évek – Az óbudai prefektus “kutatást” végez a Papföldön (a jelenlegi Aquincumi Múzeum területén) feltárva, majd visszatemetve a nagy közfürdő romjait.

1860-as évek – Zsigmondy Gusztáv felméréseket készít a transaquincumi erőd, illetve a mai Óbudai szigeten elterülő “thermák” (a helytartói palota fürdőszárnya) látható maradványairól.

1867 – Rómer Flóris szervezésében Párizsi Világkiállításon a magyar pavilon régészeti kiállításában már szerepelnek aquincumi leletek.

1869 – Rudolf trónörökös meglátogatja az óbudai római romokat.

1876 – A 8. Nemzetközi Embertani és Régészeti Kongresszus meglátogatja Aquincum romjait.

Aquincumi Múzeum és a romkert

1880 – Hattagú bizottság alakult, hogy kijelölje a rendszeres feltárások helyszínét – Megkezdődnek a feltárások Torma Károly, Hampel József és Gömöri Havas Sándor vezetésével.

1881 – Torma feltárta a polgárvárosi amfiteátrum teljes felületét.

1885 – Az Országos Kiállításon az aquincumi ásatások leletei is bemutatásra kerülnek.

1888 – Kuzsinszky Bálint bekapcsolódik a munkálatokba, később átveszi Tormától az ásatások irányítását.

1889 – Megjelenik a Budapest Régiségei évkönyv első száma– Megnyílik az első aquincumi kiállítás a Krempl-malomban.

1894. május 10. – Az Aquincumi Múzeum kiállítóépülete megnyitja kapuit a nagyközönség előtt.

1896 – A Millenium alkalmából, és az eddigi hely szűkössége miatt a múzeumépületet két szárnnyal bővítik ki, ez az alapterület máig nem változott.

1902 – Megépül a múzeumépület mögötti kőtár.

1904 – Bővítik a kőtárat.

1921 – Nagy Lajos bekapcsolódik az Aquincum-kutatásba.

1928 – Ismét bővítik a kőtárat.

1931 – Nagy Lajos feltárja a polgárváros tűzoltólaktanyáját, itt megtalálja többek közt az aquincumi orgona maradványait is.

1932 – Elkészül az 1927 és 1930 között feltárt cella trichora műemléki rekonstrukciója.

1936 – Nagy Lajos szervezésében megalakul a Fővárosi Régészeti Intézet.– Földalatti múzeum létesül az 1932 és 1936 között feltárt Contra Aquincum területén.

1938 – Kuzsinszky Bálint halála után Nagy Lajos veszi át a múzeum irányítását, ebben Szilágyi János, a Fővárosi Régészeti Intézet irányításában Nagy Tibor van segítségére.

1941 – Befejeződik az 1925-től folyamatosan feltárt katonai amfiteátrum műemléki rekonstrukciója – Tervek készülnek az Aquincumi Múzeum bővítésére, de a II. Világháború megakadályozza megvalósításukat.

1945 – A II. Világháborúban az Óbudai Gázgyárat célzó bombázások folyamán a múzeumépület 40 %-ban sérült, a romterületet 12 bombatalálat éri. A részben a Károlyi Palotában tárolt leletanyag 2/5-e megsemmisül.

1947 – “Budapest múltja” címmel megnyílik a Károlyi palotában a háború utáni első kiállítás.

1948. október – Megnyílik az Aquincumi Múzeum háború utáni első állandó kiállítása.

1952 – Feltárások kezdődnek a Hajógyári szigeten, a helytartói palota területén.

1954 – Megnyílik a Táborvárosi Múzeum.

1963 – Az Aquincumi Múzeum területén megkezdődnek a romkonzerválási munkálatok.

1964 – Újra megnyílik a kibővített Fürdő Múzeum.

Hercules Villa

1973 – Befejeződnek az Aquincumi Múzeum romkonzerválási munkálatai, 16 épületet sikerül rekonstruálni.

1970-80-as évek – folyamatos feltárások az aquincumi legiotábor, illetve a katonaváros területén, romkonzerválási munkák a tábor épületei, valamint védművei bemutatására.

1984 – Még nagyobb területű lesz a Fürdő Múzeum.

Contra Aquincum

1989 – Az Ókortörténeti Osztály dolgozói a Károlyi palotából az Aquincumi Múzeum régi irodaépületébe költöznek.

1991 – Az Aquincumi Múzeum romterületének déli része kiegészül a volt MHSZ területével és épületeivel

1994 – Kisebb rekonstrukciós munkálatok folynak a múzeumi bejárat korszerűsítése érdekében. Megkezdődik az új területek (a volt MHSZ) bővítése és átalakítása raktárrá és restaurátor műhellyé.– Újra megnyílik a Hercules Villa.

1995-1996 – Az Aquincumi Múzeum keleti kőtára előtti terület talajcseréje.

1996-1998 – A keleti kőtár előtti terület tereprendezése – a romkerti színház kialakítása és a romkert déli részének további rendezése.

1998 – A Károlyi palotában működő további munkahelyek, valamint a gyűjtemények és raktárak átmeneti elhelyezése a Gázgyári Óraházban, illetve a Gázgyári Művelődési Házban.

Fürdő Múzeum

2000. november 21. – Átadják az Aquincumi Múzeum bővítésének I. ütemét, az irodaépületet és raktárbázist, a múzeum ezzel egy ideiglenes, télen is működő kiállítóhellyel gazdagodott.

2000-2003 – A NÖP programok segítségével helyreállítási munkák folynak a délkeleti romterület egyes pontjain (műemléki helyreállítás – hitelesítő feltárás: Symphorus mithraeuma és a deversorium fürdőszárnya)

2003-2004 – A volt MHSZ épületben kialakított restaurátorműhely belső átépítése bejeződik, valamint homlokzatát részlegesen renoválják. Kicserélik a tönkrement terrakotta információs táblákat a romterületen.

2005 – Az Aquincumi Múzeum romterületén új információs táblákat, illetve két kronoszkópot telepítenek. ELMŰ épület áramátalakító épületét az Aquincumi Múzeumhoz csatolják.

Óbudai Klarissza templom

Óbudai Klarissza kolostor maradványai

Károly Róbert királyunk özvegye, I. (Nagy) Lajos anyja, Erzsébet királyné fogadalmat tett, hogy saját és szülei lelki üdvére klarissza kolostort alapít Óbudán. Az alapításra XXII. János pápától kapott engedély alapján 1334. július 15-én került sor, 1346-ra pedig elkészült a kolostor, és a hozzá csatlakozó háromhajós templom, amelyet az anyakirályné kincsekkel szerelt fel. Ezek közé tartozott plasztikus ereklyetartó-szobrokkal díszített gyönyörű házioltára, amelyet ma a New York-i Metropolitan Múzeumban őriznek, s valamelyik oltárán állhatott az a barokk korban készített Madonna faszobor is, amely ma a piliscsabai plébániatemplomban látható.

Idővel ez a konvent vált a Klára-szüzek legtekintélyesebb rendházává, mivel az özvegy jelentős adományokat tett a javukra. Az óbudai klarisszáknak, mintegy hét megyében volt kisebb-nagyobb birtokuk.

Ekkortájt az óbudai klarisszák zárdája volt a magyar nyelvű kódex-irodalom egyik legjelentősebb központja. A Klára-apácák részére írt kódexek közül ehhez a zárdához kötik az azonos kéz másolta Nádor-, Nagyszombati- és Simor-kódexet, valamint a Debreceni-kódexet.

Buda 1541-es elfoglalása végleg megszakította a kolostor virágzó életét. Az apácák Pozsonyba menekültek, magukkal vitték Erzsébet királyné hamvait és a kolostor kincseit. Buda visszafoglalás után a Pozsonyból visszatérő apácák Zichy Péter, Óbuda földesurának ellenkezése miatt nem telepedhettek vissza régi helyükre. A kolostor újjáépítésére így nem kerülhetett sor, sőt még a helye is feledésbe merült.

Az első feltárást 1884-ben végezték; amikor is a volt klarissza zárda és kápolna területéről vörös márvány sírkődarabok kerültek elő. 1971-ben több évig tartó újabb ásatást kezdtek. A kolostor kutatása a Perc utca 13-as számú, szanálásra került háza alatt indult, a Mókus utca 14-es számú ház alatt folytatódott. A 60 m hosszú templom falai 1974-ben kerültek napvilágra. Szentélye keskeny, 8/3 záródású volt. A templom szentélyhez csatlakozó szakasza háromhajós, 3 pillérpárral; 20×20 m-es nyugati szakasza két szintre volt osztva, a felsőn volt az apácák kórusa, csillagboltozatát egyetlen központi pillér tartotta. A hajó nyugati végét hálóboltozat fedte.  Falát kívül támpillérek erősítették. A déli hajó fala kápolnaszerű kialakítást mutatott; a templomtól északra bolygatott sírok kerültek elő. 1975-ben a déli mellékhajó oldalánál egy sokszög-záródású teret és egy üres sírt tártak fel. Történeti adatok alapján a feltárást vezető Bertalan Vilmosné arra a következtetésre jutott, hogy ez volt a Krisztus Teste-kápolna, melyet Erzsébet királyné sírkápolnájának építettek.

A kolostornak csak az alapfalait lehetett feltárni. Boltozott hajója volt. A mellékszentélyei kápolnakoszorú-szerűen helyezkedtek el.. Az ásatások során díszített ablakmérmű darabok és freskótöredékek kerültek elő.

A templom déli oldalán helyezkedett el a kolostorépület, ami egy négyszögletes udvart fogott körül. A kerengő északi oldalán a szentély mellett egy egyhajós kápolna állt, sokszögű szentélyzáródással. Ez a Corpus Christi kápolna, ahova Erzsébetet 1380-ban eltemették. Ebben a kápolnában előkerült egy igen megbolygatott sír, ami a korábbi kápolna falára épült rá. Kiépítése 1380 körülre tehető, és azt jelzi, hogy eredetileg nem tervezték, hogy ide temetik a királynőt. A sír fölött baldachin állhatott.

A kolostor elrendezése ciszter formát mutat: keleten káptalanterem, sekrestye, az emeleten dormitórium. A déli részen a refektórium és a konyha helyezkedett el, itt padlófűtés nyomai is előkerültek.

A nyugati részen a laikus nővérek épületei, pincék, infirmarium és kútház részletei kerültek elő. A kápolna 1380-as átépítésekor az északi és a nyugati szárnyon is végeztek átalakításokat.

( Klára a közép-itáliai Assisi egyik előkelő nemesi családjának elsőszülött leánya volt. Mivel nagy hatással voltak rá az ugyanabban a városban tanító Szent Ferenc prédikációi, ezért 1211-ben, tizennyolc éves korában egy barátnőjével együtt megszökött hazulról. A lányok Ferenchez menekültek, aki levágta hajukat és szürke darócruhába öltöztette őket. Klára Ferenc útmutatása alapján először a bencés apácák kolostorában élt igen szigorú életet. 1215-ben aztán az Assisi közelében lévő San Damiano kolostorban külön szerzetesrendet alapított, ezért őt és követőit eleinte damjanitáknak nevezték, s csak Klára halála után terjedt el a klarissza elnevezés. Ő volt az első nő, aki szabályzatot (Regula) állított össze nők számára, ezt megelőzően kizárólag férfiak szabályozták a női szerzetesközösségek életét. A kontemplatív (szemlélődő-elmélkedő) életmódot folytató klarissza apácák a szüzességi és engedelmességi fogadalmon túl eredetileg nemcsak egyenként, hanem közösségben sem birtokolhatnak semmit, és megélhetésükért koldulniuk kellett, ezért is nevezték őket „Szegény Úrnőknek”. Ferenc és Klára életútja ezután párhuzamosan haladt. Klára 1253-ban halt meg, két évvel később pedig már szentté is avatták.

Magyar földön a klarissza apácák még az alapító életében, 1239-ben telepedtek meg. Első rendházuk Nagyszombatban jött léte, Árpád-házi Szent Erzsébet szentté avatásának emlékére. Ezt követte 1297-ben a pozsonyi, 1334-ben az óbudai, 1340-ben a nagyváradi, majd a sárospataki, kolozsvári, budai, pesti és zágrábi alapítás. Az apácák megjelenésük óta századokon keresztül fontos hivatást töltöttek be a leánynevelés és a szegények segélyezésének területén. A klarissza kolostorokban nevelkedtek a legelőkelőbb magyar főurak leányai, idővel pedig az alacsonyabb néposztály leánygyermekei is. Előírt öltözékük fekete vagy barna ruha, a derékon kötél, fekete fátyol valamint szandál volt. Ismertebb magyar származású klarissza szentek: Árpád-házi Kinga és Jolán, valamint Prágai Ágnes. A felvilágosult abszolutista uralkodó, II. József 1782. január 12-én több más szerzetesrenddel együtt feloszlatta az általa hasznosnak minősített tevékenységekkel (oktatással, betegápolással vagy a tudományok művelésével) nem foglalkozó klarissza rendet is. A rendszerváltás után, 1995. augusztus 12-én Szécsényben francia apácák alapítottak újra klarissza monostort és remeteséget, 2000 óta pedig Csíksomlyón is élnek nővérek. A világon ma összesen kb. 600 kolostorban kb. 15 000 klarissza apáca él.

http://videa.hu/videok/tudomany-technika/klarissza-kolostor-apaca-apacakolostor-karoly-robert-KdKtAdM5FaWm04KO#b

Óbudai Galéria

Óbudai Galéria épülete

158. szám: A Lajos és a Zichy utca sarkán lévő egyemeletes lakóház, 11 ablakkal, középkori kapubejárattal és pincével. A Zichy utca sarkán gótikus ajtó- és ablakkeretek vannak, Lajos utcai szárnya barokk. A Zichyek tulajdona volt. Egykor serfőzőház, 1735 óta lakóház. Többször átalakították, főleg a földszinti részét. A Lipták Irén és T. Papp Melinda tervei alapján elkészült műemléki helyreállítás után mint a Budapest Galéria kiállítóháza nyílt meg. Óbudán a török utáni időkben az 1723 és 1776 közötti években a gróf Zichy család főzette a sört. Az itt főzött sört a Mókushoz, a Lövőházhoz, a Tocsogóhoz, a Kerékhez és a Rákhoz címzett községi italmérésekben lehetett kapni. Ez Óbuda legrégebbi épülete, a középkorból származik.

A Református templom

Református templom

A Református Egyházközség temploma Az első református templomként épült Pest-Buda-Óbudán. Itt állt a Szent Erzsébet várkápolna.(1477) A főváros legrégebbi temploma.1566-ban írásos emlékek szerint református gyülekezet élt Óbudán, akik az eklézsiából iskolát tartottak fent. A Zichy család elveszi a református templomot az óbudai reformátusoktól, mely a mostani katolikus templom helyén állt, és átadja a katolikusoknak, de meghagyja és engedélyezi a protestáns hívőknek a vallás gyakorllatot. A türelmi rendelet (1781) után 1785-86-ban épült fel a mai templom, amihez két évvel később megépült a torony is. A templomot 1786. augusztus 27-én szentelték fel, és ugyanabban az évben készült el a templombelső berendezése.Az egyhajós barokk térben a bejárattal szemben látható a hármas ívű, toszkán oszlopok, tartotta karzat az orgonával. Közepén áll a finoman faragott mellvédű szószék a faragott díszű hangvetővel. A padokon megvannak még az eredeti kovácsoltvas gyertyatartók. A királyi vár maradványai A 13. sz. második évtizedétől építették, négyzet alapú síkföldi vár. A királyi udvartartás helyszíne, kormányzati hely. A 60 x 60 méteres várfalat 40 x 40 méteres várárok vette körül. Négyzet alapú tornyát vörös márvány díszkapu ékesítette. IV. Béla király itt értesült a tatárok érkezéséről. A tatárjárás után a mindenkori magyar királynék székhelye.

Katonai fürdő

Katonai fürdő maradványai

A Fürdőmúzeum a Budapesti Történeti Múzeum egyik kiállítóhelye Budapest III. kerületében, a Flórián tér 3-5. szám alatt, a gyalogos aluljáróban. A kiállítás a római kori Aquincumhoz tartozott katonai tábor közfürdőjének (therma) maradványait mutatja be. Bejárata az aluljáró Tavasz utca felé vezető ágából nyílik.

            A Kr. u. 2.-3. században a mai Flórián téren és környékén az aquincumi légió katonai tábora állt. Az épületet eredetileg a 2. században emelték, de 260-ban egy háború során szinte teljesen elpusztult. Újjáépítéséről egy 268-ból származó kőbevésett felirat tudósít, mely a fürdőt Thermae Maiores (Nagy Fürdő) néven említi. Az eredeti oltárkő a többi régészeti lelettel együtt az Aquincumi Múzeumba került, melyek másolatai a Fürdőmúzeumban megtekinthetők.

A bejáratnál elhelyezett ismertető és a fürdő rekonstruált rajza segíti a romok közötti tájékozódást.

A kb. 120×140 m alapterületű fürdőépület a légiótábor két főútjának kereszteződésében feküdt, főbejáratai a két utcáról nyíltak. Északi végén tornacsarnok állt, majd a hidegvízű medence következett, a két oldalon vetkőző helyiségekkel. A langyos vizű medence mellett kör alakú izzasztókamrák is voltak, és a déli részen alakították ki a meleg vizes fürdőrészt, ahol lehetőség nyílt a tisztálkodásra. A padlófűtéssel ellátott tágas termek kiváló helyet biztosítottak a testgyakorláshoz. A kiállításon jól kirajzolódnak az egyes épületrészek, termek, medencék alapvonalai. A fürdőhelyiségek maradványai mellett az egykori vízvezetékek-, csatornák- és a padló alatti fűtés rendszere is jól kivehető, egyes részei a szomszédos bérház alá is benyúlnak.

A 4. században a légiót másik helyre telepítették át. A Thermae Maiores megszűnt, épületét palotává alakították át, feltehetően az újonnan kialakított tartomány katonai vezetője számára.

A fürdő egy részletét először Schönvisner István tárta fel 1778-ban, később egy védőépületben mutatták be, „így az Magyarország első régészeti feltárásának és műemlékének számít,” (– olvasható a bejáratnál elhelyezett ismertetőn). Az első feltárást később több is követte, így 1961-ben és 1981-1984 között. 1962-ben a romterületet az újonnan feltárt és konzervált részekkel kibővítették, utána alakult meg a múzeum. Mai formáját az Árpád híd korszerűsítésekor nyerte el, amikor a romterület fölé két, egyenként kétsávos felüljárót építettek, melyek részleges védelmet nyújtanak az időjárás viszontagságai ellen. 1985-ben nyitották meg újra. 2006-ban egy építkezést megelőző régészeti feltáráson a Thermae Maiores újabb részletei kerültek napvilágra, melyek szintén a kiállítás részét képezik.

Aquincum

Polgárváros maradványai

Magyarország legrégebben lakott területe Pannónia Provincia területén. Európa egyik legészakobb régeseti terülte,.

Aqvincum területén egy kelta város volt, amelyet a rómaiak ie. 12-9 ig meghódítottak.  Először csak a Dráva Száva környékét majd egész Pannóniát a nagy pannon lázadás után.

Jelenlegi Óbuda területén hozták létre Aqvincumot, mely nemcsak polgárvárosként, de légiós táborként is szolgált. A Limes (Duna) némi biztonságot nyújtott a városnak. Innen vezényelte le Domicianus császár a Duna-Tisza között dúló harcokat.

Aqvincum lassan kinövi magát és Pannónia középpontja lesz. A város nagy fejlődésnek indul. Kiépül a várost körülvevő fal, emellett kiépül az őrtoronyhálózat, vízvezeték, csatornahálózat. A vízvezetéket és a csatornahálózatot folyamatosan építették és korszerűsítették, ahogy a város nagyobbodott. Befejezték a katonai amfiteátrum építését és belefogtak a polgári amfiteátrum elkészítésébe., később közfürdő létesül. Nagyszabású útépítésbe fognak felújítják az őrtornyokat is.

A tüzet nem használó mesterségeket a városban hagyják, a többi tüzet használó mesterség, mint például a kovácsműhely a város határán, kaptak helyet, nehogy a város leégjen. 296-ban átépítik Contra Aqvincum területé, a folyamatos barbár támadások miatt.

310-350 ig kerül sor Aqvincum teljes átépítésére, ez az első és utolsó teljes átépítés, amin a város keresztülmegy.

5. században hun és germán törzsek törnek a rómaiakra, aminek következtében 450-ben a római kormány átadja Pannóniát a barbároknak.

Az első római romokat 1778-ban találta meg egy szőlősgazda veremásás közben. Schönvisner István akkori egyetemi könyvtáros ismerte fel, hogy ezek Aqvincum romjai. 1902-ben megépül az Aqvincumi múzeum, és azon belül kialakítják a kőtárat, ezt a helyet 1904-ben bővítik.

Az Aqvincumi Múzeum a főváros által létrehozott kulturális intézmény. Budapesten talált római kori régészeti, történelmi emlékeinek a legnagyobb gyűjtőhelye és múzeuma.

A Múzeum kertjében egy romkert található, mely a polgárváros egy harmadát mutatja be. Itt láthatóak kiépített csatornahálózat, a burkolt utcák, és a kiásott épületek konzervált maradványai. Külön kis védőépületben egy polgárház maradványai tekinthetők meg.

A Múzeum állandó kiállításai:

Kőtár: Az ásatások során előkerült különböző római kori leleteket tartalmaz. Pl.: különböző edények cserépdarabok, fésű, tű, különböző ékszerek,

Ez az ország legnagyobb kőtára több mint ezer darabos.

Állandó kiállításon szerepel még

• Fortuna Nemesis szobor a helytartói palotából
• császár szobor a helytartói palotából
•  helytartó szobra
• emellett falfestmények, mozaikok, delfines szökőkút

Polgárvárosi amfiteátrum

A Múzeummal szemben található a Polgárvárosi amfiteátrum Aqvincum két amfiteátruma közül a polgárvárosi amfiteátrum a kisebb.

Köralaprajzú 86, 5×75,5 m. Földamfiteátrumok közé sorolandó.

Az üléseket úgy alakították ki, hogy két gyűrűfal közé földet döngöltek, majd ezekre rakták rá az ülésként szolgáló kőlapokat.

Mintegy 6- 7000 férőhelyes amfiteátrum, melyben nemcsak gladiátorjátékokat, állathajszákat vívtak, hanem közgyűléseket is tartottak.

Az amfiteátrumot3 métermagas fallal vették közbe a vadállatok ellen.

Vízvezeték

Az Aqvincumi vízvezeték szolgáltatta a folyóvizet nemcsak a polgárváros lakosságának, hanem a légióstábot katonáinak is.  A víz egy nimfáknak szentelt ligetből irányították erre a területre. A vízvezeték 1- 2 °-os szögben lejtett így haladt a víz a vezeték mélyedésében. A vizet különböző mellékágakkal terelték a tartályokba. A vezeték, mintegy5 kmhosszú volt.

Katonai amfiteátrum

Amfiteátrum fogalma,szerepe és jelentősége:

Antik római tömeg szórakozóhely, amely többször a város falain kívül épült.A gladiátori játékok, az állatviadalok, a ritkább hajós csaták és az a egyéb látványosságok építészeti keretéül szolgált az elliptikus alakú aréna és az arénát körülölelő lelátó (cavea). Az amfiteátrum aligha két antik színház nézőterének egymásba fordításából keletkezett, de valójában az arénát körben körülvevő nézőteret jelenti.A cselekmény jobb élvezhetősége és a játékokat megelőző díszfelvonulás érdekében lett egy irányban nyújtottabb alakú.

 

Három fő típusa van:

• föld típusú(ebben a lelátót földfeltöltés képezte, a caveának csak külső és belső határfalát építették kőből, a közönség vagy a  kívülről elhelyezett rámpáko, vagy egy-egy a feltöltésbe vájt folyosón juthatott a nézőtérre) pl :Pompeji
• A nézőtér pillékre tagolt boltozatos alépítményeken nyugodott, s megközelítése a cavea különböző magasságban kibukkanó lépcsőin át történt pl:római Colosseum
• a föld amfiteátrumok kevert Duna-völgyi típusa(ebben a földfeltöltés nyomását sugár irányú sarkantyúfalakkal enyhítették, s a nézőtérre e falak közé helyezett lépcsők közvetítésével lehetett jutni)pl: Aquincum katonai amfiteátrum

A kutatók összesen mintegy 270 helyről tudnak,ahol nagy valószínűséggel volt vagy van amfiteátrum. Ez is alátámasztja a játékok iránti nagy igényt.

Katonai amfiteátrum madártávlatból

 Elhelyezkedése:

Aquincum katonai (katonavárosi) amfiteátruma a település két arénája közül a nagyobbik. A másik a polgárvárosi amfiteátrum. A katonai amfiteátrum a mai Budapesten a katonai tábortól délre, a III. kerületi Nagyszombat utca-Pacsirta utca-Viador utca-Bécsi út által határolt területen található.

A katonai amfiteátrum formája elliptikus, és egy természetes mélyedés helyén alakították ki. Az amfiteátrum lelátóiról egykor 10-12 000 főnyi közönség élvezhette a játékokat.Az épülettömb hossza 131,szélessége 107 méter,az arénáé 89,illetve 66 méter(nagyobb,mint a római Colosseumé).

Katonai amfiteátrum

Az arénát övező belső fal helyenként2,5 méter magasságig megmaradt, eredetileg azonban kb. 4méter magas lehetett,hogy a közönséget megvédje a vadállatoktól.A források szerint itt is rendeztek gladiátor játékokat,állatviadalokat sőt még vízi csatákat is.

” A gladiátor játékokat a halottaik tiszteletére rendezték,mivel úgy tartotta a közhiedelem,hogy a halottak lelkét csak embervérrel lehet kiengesztelni.Ezért embereket szereztek ,jól-rosszul megtanították őket a fegyverforgatásra,hogy legalább lekaszaboltatni tudják magukat.”

„Régen a gladiátornek nevezni valakit, durva sértés volt a római polgárok körében,körülbelül a prostituáltak szintjén álltak abban az időben.”

Az aréna belső körfalában ma öt kis cella található, rendeltetésük bizonytalan;egy részük ketrec lehetett, néhányban talán a játékok alatt az állatok gondozói tartózkodhattak.

„Ha az összecsapások az éjszakába húzódtak Nero császár a rabszolgákat bekente kátránnyal vagy szurokkal,majd élve elégette őket,hogy a máglyán égők bevilágítsák a küzdőteret.” Ezenkívül Nero császár nevéhez fűzödik az is,hogy aranyport szóratott az aréna homokjának felszínére a jobb fényviszonyok eléréséért.

Az északi kapu sarkában levő fülkét porta Libitinaenéven említik(a halál istennőjének kapuja). A keleti oldalon levő cella Nemesisnek, a végzet istennőjének szentélyéül szolgálhatott.Az épületbe járat mellett építkezésre utaló feliratos tábla került elő. Szövege arról értesít, hogy Antonius Pius császár idejében a légió II Adiutrix, Aquincum állandó helyőrsége jelentős építkezést fejezett be, talán éppen az amphiteátrumét. Az épületet a római császárkor végéig használták; a későbbi beépítések alapján feltételezhető, hogy az V. század elején a hatalmas épületet bevonták a határvédelemb, és a főút mentén a castrum előretolt bástáyja lehetett. Déli kapujában, egy későbbi elfalazás mögött ezüst kincsleletet találtak, amelyet a VI. század végén itt átvonuló longobárdok vagy herulok rejtettek el. A castrumot az amfiteátrummal összekötő út szegélyére avar harcosokat temettek a VII-VIII. Században. A katonai amfiteátrumot a honfoglaló magyarok is használták. Kora középkori krónikákban szerepel Kurszán vezér vára, amelyet a pontos helymeghatározás nyomán a római katonai amfiteátrum monumentális romjaival azonosítottak.

Katonai amfiteátrum

A múlt század óta többen következtetnek az antik alapokat felhasználó beépítés rendszeréből ókori eredetére és funkciójára. Nagy Lajos 1932-ben folytatott a helyszínen próbaásatásokat, ezt követte az ókori falak közé beékelt viskók lebontása, majd 1938-ban szilágyi János irányításával megkezdődött a rendszeres ásatás. A régészeti feltárást Nagy Tibor folytatta és fejezte be 1941-ben.

A római kori építmény helyreállítása és Óbuda városképébe való beillesztés Gerő László tervei szerint, korszerű elvek alapján valósult meg 1942-ben. A kiegészítés anyaga a feltáráskor előkerült, a legjobban elpusztult szektorban bizonyos rekonstrukció is készült, hogy a látvány egykori épület tömegéről és monumentalitásáról is fogalmat adjon.

 

 

Zsinagóga

Óbudai Zsinagóga épülete

Az óbudai zsinagóga (Budapest, III. ker., Lajos utca 163.) Budapest legrégibb, ma is álló zsidó imaháza, az európai klasszicista zsinagógaművészet remeke.

Építésének előzményei

Az első hiteles okmány 1349-ben jelzi a zsidók ottlétét Óbudán. A 18. században a Zichy család védelme alatt állottak és miután megfizették az előírt védelmi pénzt, nagy kiváltságokat kaptak és a hatóság nem zaklatta őket. Megengedték nekik, hogy saját istentiszteletet tartsanak, belügyeikben saját bíróságuk ítélkezzék, hogy ingatlanokat szerezzenek, kóser bort és húst mérjenek. Számos műhelyt, üzemet alapítottak, így például 1784-ben a Goldberg Ferenc aranyműves által alapított kékfestő manufaktúrát. 1787-ben már 320 zsidó család lakta Óbudát, azonban nem zárt negyedben, hanem elszórva éltek. A Zsidó utcai (ma Lajos utca) központban alakult ki először minden szükséges funkció egy rendes hitközséghez. Első zsinagógájuk, melyet az iratok 1738-ban említenek, a Wagenmeister-telken állt. Ezt azonban hamar kinőtték és 1746-ban Zichy grófnő már a megnagyobbításáról rendelkezett.

Az imaház története

A mai zsinagóga elődje Nöpauer Máté tervei alapján épült 1767-69 között. Ennek az épületnek a falai azonban, a nem megfelelő alapozás és a kedvezőtlenek talajviszonyok miatt, megrepedeztek.[3] 1817-ben a Budai Építő Bizottság szakértőket küldött ki, hogy eldönthessék, kell-e új templomot építeni, a régi rossz állapotban lévő zsinagóga helyére. Végül is úgy döntöttek, hogy a falak nagy részének meghagyásával újjáépítik.

A tervek elkészítésével Landherr Andrást bízták meg. A munkálatok másfél évig tartottak, az épület új déli homlokzatot, oszlopos előcsarnokot és tetőszerkezetet kapott. Az ácsmunkát Goldringer X Ferenc, a stukkókat Maurer János készítette. A klasszicista stílusú homlokzat dísze a hat korinthoszi oszloppal alátámasztott, timpanonos záródású nyitott portikusz. A timpanon alatt héber nyelvű idézet:

כל תפילה וכל תחינה אשר יהיה לכל האדם ופרש כפיו אל הבית הזה

„Ha bárki imával, könyörgéssel jön Izráel népedből… és kitárja kezét e templomban.”

(I. Királyok VIII. 38.)

1821. július 20-án szentelték fel ünnepélyes körülmények között az épületet. Jellemző formajegyei: nemes arányok, letisztult formák, monumentalitás, harmónia. Fő méretei: 20,99 × 34,07 méteres alapterület, 13,2 méteres párkánymagasság. Építészetileg csonka bazilikának számít, mivel a belső tér beosztása aszimmetrikus. A hátsó karzaton kívül csak az északi oldalon van karzat. A templomtér impozáns méretei, hatalmas boltozata, karzatainak architektúrája, a bima (a Tóra-olvasó emelvény) művészi formája ellensúlyozta az aszimmetrikus bejárat kedvezőtlen hatását. Belseje is egyedülálló volt, a középen elhelyezett Tóra-olvasó asztalt négy, barokk jegyeket viselő, míves oszlop vette körül; ilyen típusú zsinagógák csak a hajdani Felvidéken és a Duna-menti Apostagon láthatók. Az épület korának egyik legimpozánsabb alkotása volt, maga József nádor is gyakran vitte ki külföldi vendégeit Óbudára, hogy büszkélkedjen vele.

Az 1876-os jeges ár a zsinagógát sem kímélte. A hitközség tagjai ladikkal eveztek be a templomba a Tóra-tekercsekért; a víz a Frigyszekrényig ért.

Az épület belsejét 1900-ban szecessziós stílusban felújították, a villanyt is akkor vezették be.  Az 1960-as évek végéig zsinagógaként működött, amikor is a Hitközség akkori vezetői eladták. Előbb itt kapott helyet 1972-ben a mai Textilmúzeum elődje, a Textil Műszaki Múzeum, majd – miután az 1980-as évek elején lebontották a kerítését, a zsidó intézményeket és a környező földszintes házakat – az épületben a Magyar Televízió alakította ki V. stúdióját. Maga az épület megőrizte eredeti külsejét, de belső terét az új funkciónak megfelelően megváltoztatták.

Az időközben tulajdonossá vált Magyar Televízió 2009-ben felhagyott a műsorgyártással és a raktárként való hasznosítással az épületben.

A zsinagóga 1957 óta műemléki védelem alatt áll.

Felújítási munkálatok

Részleges felújítást követően 2010. szeptember 5-én újraavatták, a tóraszekrénybe adományként új tóratekercs került, szeptember 8-án pedig, az 5771. zsidó év kezdete alkalmából újra megnyitották a zsinagóga kapuit, hogy ismét megszólalhasson „Jákob hangja”; így 50 év után ismét visszanyerte közösségi-hitéleti funkcióját. A zsinagóga régi szépségének visszanyeréséhez azonban további belső felújítására lesz szükség, többek között a boltíveken lévő 27 ezer apró Dávid-csillag renoválására.

Ferences templom, Keleti táborkapu, Hercules-villa

1.)Római kaszárnya és szentély romjai – Ferences kolostor és templom

A Vöröskereszt utca 14-21. számú telekcsoport területén, tízemeletes panelházak árnyékában láthatóak a templom és kolostor feltárt részletei. A kolostor késő római kaszárnyaépületek maradványaira épült, a középkori város ÉNy-i szélén helyezkedett el. Alapításának időpontját nem ismerjük, általunk ismert első említése 1298-ban történt a veszprémi püspök és a budai káptalan találkozója alkalmából. Erzsébet királyné a ferenceseket adományokkal támogatta, a templom és a kolostor szerzeteseinek a klarissza apácák lelki gondozása volt a legfontosabb feladata. 1444 után a rend szétválása után a kolostor felértékelődött a renden belül, ettől kezdve gyakran lett színhelye rendi gyűlésnek, a rendi provinciálisok is többször tartózkodtak az épület falai között. Az egyenes szentélyzáródású kis méretű templomhoz Északról kapcsolódott a kolostornégyzet. A templom szentélyében és a diadalívnél egy-egy falazott sírkamra került elő. A keleti kolostorszárny padlófűtéssel rendelkezett. Fűtőrendszere is a római tábor hasonló építészeti elemeinek felhasználásával készült. Az épületegyüttes az 1526-29-es török dúlás alatt jelentősen megrongálódott. 1541-től megszűnt.

Ferences templom és kolostor romjai valamint római oszlopfő másolata

A már említettek alapján a ferences templom és kolostor római kaszárnyaépületek maradványaira épült.

A légionáriusok szálláshelyei jóval egyszerűbbek voltak, mint a tiszteké. Az egyes centuriák (századok) egy-egy keskenyebb utca két oldalán lévő, egymással szembenéző önálló kaszárnyaépületet foglaltak el. Az utcára nyíló oszlopos verandáról 13-13, előtérből és hálókamrából álló szálláshely nyílt. AZ előtérben a fegyvereket tartották, a kb. 16. m² alapterületű hálókamrákban általában 8-8 fő aludt.

A Vöröskereszt utcában végzett feltárások során néhány háló-és fegyverkamra valamint az oszlopos veranda és út részletei kerültek elő. ZA épületet a 2. században építették, többször renoválták, majd a 4.késő római légiótábor megépülte után az egykori kaszárnyák fölé apszisos záródású csarnoképületet emeltek, amely talán ókereszténykápolna lehetett. Az épület fölé a 13. században ferences templom és kolostor épült. Az itt talált római oszlopfőmásolata hívja fel a járókelők figyelmét a romokra.

Római kori legénységi barakk (Aquincum-kaszárnya)

2.)Katonai tábor keleti kapuja: (Porta Praetoria):

Kapu mostani állapota

A porta praetoria az aquincum-katonai tábor Dunára, vagyis az ellenség felénéző oldalának főkapuja volt. A via praetoria innen vezetett a táborközpontba, a principia épületéhez.

Nyolcszögletes, félig előreugró toronypárral védett kapu volt. Lehet, hogy már a 2. században felépül. De végleges formáját a 3. században kapta.

A kapu háromnyílású volt, a szélesebb középső nyílás a kocsi-, a két szélső keskenyebb pedig a gyalogosforgalom lebonyolítására szolgált. Az északi átjáró boltívét a megmaradt faragott kövek alapján rekonstruálták s alakos zárókövét is visszaépítették. A tábor főútját jelentő kocsiút (via praetoria) alatt csatornarendszer húzódott, amit kőlapokkal fedtek. Egy a kapu közelében előkerült mérföldkő azt sugallja, hogy ettől a kaputól mérték a kelet felé induló utak távolságát.

A kaput 1972-ben találták meg, alaprajzára Bertalan Vilmosné, Nagy Tibor,Németh Margit és Póczy Klára ásatásai derítettek fényt. A konzerválásra és a műemléki bemutatásra Hajnóczy Gyula tervei alapján került sor 1985-ben.

A kapu maradványai a Kórház utca 7. sz. előtti romkertben tekinthető meg.

A Mostani, és a római kori állapot összemontírozva. Még csak a főbb formák látszanak, részletek,textúrázás nincs kész.

A másik oldalról

Rekonstrukciós rajz.

3.)Hercules-villa:

A Hercules-villa római kori lakóépület maradványait bemutató múzeumi kiállítóhely Budapest III. kerületében, a Meggyfa utca 19-21. szám alatt. A Budapesti Történeti Múzeum része, műemlék.

Látogathatóság‎:Kizárólag előzetes bejelentkezés alapján, csoportosan, idegenvezetéssel egybekötve látogatható! ‎

Története: Miután Aquincum, a római kori város a Kr. u. 2. század elején Pannonia székhelye lett, felépült az egykori helytartói palota, melynek emlékei az Aquincumi Múzeumban láthatók. A palotán kívül a katonaváros északi szélén más, különböző rendeltetésű építmények sorát emelték, köztük díszes lakóépületeket a helyi tisztségviselők számára.Az itteni lakóház elődje valószínűleg a század első felében épített kis villa lehetett. Erre építették a 2. században a villát. A 3. század elején jelentősen kibővítették, vízvezetékkel és padlófűtéssel látták el, a falakat freskókkal, a padlókat mozaikkal díszítették. Még a 4. században is végeztek rajta bővítést. A nagyméretű városi villa (villa urbana) 270 körül, a vandálok támadása következtében pusztulhatott el.

Az épület és díszítése

Hercules és Nessus kentaur, mozaikpadló, Kr.u. 3. sz. eleje

A padló mozaikja a villa névadóját, Herculest és Deianeirát ábrázolja. A többi előkerült mozaikon az ittas Hercules látható, rajta kívül szőlőt tartó szárnyas Erósz, lépő tigris, és ökölvívók jelennek meg.

A falakon lévő freskókon jellemző ábrázolás a virágmintás ajtó- és ablakkeret, színes füzérek és madarak.

Szőlőt tartó szárnyas Erósz és lépő tigris

A bezárt Hercules-villa részlete, az üvegfalon kívülről

 A kiállítóhely

A villa romjai egy általános iskola alapozásánál kerültek elő, az ásatások 1958-ban kezdődtek meg Wellner István vezetésével, az épületet Hegyi István tervei szerint konzerválták.

Az egykori római villa legbecsesebb, gazdag díszítéseket tartalmazó maradványai felett két üvegfalú védőépület magasodik. A nagyobbikban a három lakóhelyiséget is magában foglaló központi épületrész, a kisebbikben a külön álló fürdőépület romjai láthatók. A védőépületek melletti parkosított részen az egykori vízvezeték és néhány szarkofág részlete látható.

A Hercules-villa parkosított része

A Herkules-villát mint múzeumi kiállítóhelyet 1967-ben nyitották meg a közönség előtt. Eredeti formájában utoljára 2007 júniusában volt megtekinthető, (akkor is csak hét végén), azóta zárva tart, felújítását tervezik.